dr. Gakovic Dániel bizonysága

 

Volt úgy, hogy életem darabokra hullott, és mindaz, amim volt, avagy aki voltam, elveszett. Ezt éltem meg, amikor szabadkai gyerekként átjöttem tanulni, még 14 évesen. Keresztszüleim szeretettel befogadtak, de évek kellettek ahhoz, hogy felismerjem azt a veszteséget, azt a mély gyászt, amit az akkori életem, családom, hazám széthullása jelentett a számomra. Látszólag minden gyökeremet, miden anyagi és családi erőforrásomat elveszítettem, és ezzel együtt szinte még az emlékeimet is.

 

Krisztus felismertette lassan, bármi is történik velem, Krisztus bennem él, és rá számíthatok. Krisztus arca megmutatta a mennyei Atya arcát, és a Szent Lelkének erejét, hogy van élet a „halál”, a „minden elvesztés” élménye után, és igazán ez az Élet, ami utána jön, „a mindent elvesztettem” után, ami mindenek felett győzedelmeskedik, még akkor is, ha a mi életünk, és mindaz, akiknek gondoltuk magunkat darabjaira hullik.

 

Jézus megajándékozott Szívének szövetségével, erejével, tüzével, és felismertette - és ez most is tart - velem, hogy mindannyian ott vagyunk az Ő Szívében. Nincs selejt, mindenkinek helye van, és mindenki már ott van Krisztusban. Minden ellentétes tapasztalat ellenére, menthetetlenül egyek vagyunk Krisztussal, és Krisztusban.

 

Megmutatta, hogy az imádás útja, mekkora méltósága életünknek, és arra hív, hogy szüntelen imádjuk az Atyát, a Fiút és Szentlelket. Ő a teljes szellemi valóságát árasztja belénk: Önmagát, szeretetét, a reményt, a hitet, és szüntelen, soha meg nem szűnő erővel.

Megmutatta, hogy az imádás a szívem kegyelmi lélegzetvétele. Az imádás megnyitja szívemet, és a szentháromságon Jézuson keresztül kiárasztja Önmagát, és a Szívét adja oda, egészen, teljesen nekem. Hogy tehetném meg, hogy ne adjam oda egészen önmagamat, a szívemet, egészen és teljesen.

 

Isten nem vehető birtokba, bár szívünkben lakik, de kegyelmét, csak mindig a jelen pillanatban, és a legteljesebb ráhagyatkozás útján tudjuk befogadni, majd visszaadni. Nem tartalékolhatunk! Tehát, Jézus Krisztus szüntelen imádása az életünk teljessége, és ha nem élünk vele, akkor szívünk, legbelül, mint spirituális és igazi önmagunk, kegyelmi oxigén nélkül marad, kómás állapotba kerül, és elveszíti igazi önmagát. Innentől az Istentől táplált spiritualitásunk szinte halott, érzéketlen. Az irányítás funkcióját átveszi az anyagvilághoz kapcsolódó énünk, az egó, és az önközpontúság, és a birtoklás. Az vagyok, aki ÉN vagyok, amit, akit birtoklok, de már nem Istennel, hanem Isten nélkül. És látszólag ez a stratégiai egész ügyesen működik, akár „egy életen át játszható, és még azon is túl”, egészen addig, ameddig romboló hatása okán, a Megváltó világossága meg nem töri a sziklafalat, és új szívvel megajándékozza életünket, hogy visszataláljunk, az elveszettnek látszó Éden Életfájához. De az Életet már nem kívül fogjuk megtalálni, hanem legbelül, a szívünkben, és ezen keresztül az egész teremtett világban. Hiszen minden ember szíve, és az egész teremtett világ sóvárogja Isten dicsőségét.

 

Akiknek különösen is köszönettel tartozom: Hagyó Jóska (PFJ) atyának +, Katona István atyának (Emmausz Közösség), Jézus Kistestvérének, Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség tagjainak, a Názáreti Közösség tagjainak, Varga László püspök atyának, Udvardy Márton diakónusnak, Écsy Gábor atyának, dr. Udvardy György érsek atyának, Kemenes Gábor atyának, Forgács Alajos atyának, dr. Németh László atyának, Huszti Zoltán atyának, Mészáros Péter atyának, Bohn István atyának, dr. Nemeshegyy Péter S.J. atyának, az Emmánuel Közösség tagjainak, különösen Marik Erzsinek és dr. Marik Jóskának, dr. Szentkereszty Lászlónak és Juditnak, dr. Fábry Kornél atyának, az Eucharisztikus Élet Mozgalom és a Központi Oltáregyesület tagjainak, különösen: Dr. Versegi Beáta Mária CB nővének, Schuschnigg Theresia CB nővérnek, Csaba Veronika-Mária CB nővérnek, Dr. Munka Margitnak, Rochlitzné Homor Otíliának és Rochlitz Lászlónak, Salamon Saroltának, Örökimádás templom igazgatójának, Szeidel Péter atyának; Csillag Péternek és Évinek, Notre-Dame de Vie, Életadó Boldogasszony Intézet tagjainak, Anne-Marie le Bourhis nővérnek, Noelle le Duc nővérnek, Pierre d'Ornellas érsek atyának, Emmanuelle Bonhomme nővérnek, Roska Péter atyának, Mervay Miklósnak, továbbá a „Jöjj, kövess engem” szívtől szívig kateketikai út minden lelkes tagjának, az Élet Kenyere Közösség tagjainak, különösen Ungvári Ildikónak Mária Zsuzsanna nővérnek, Gábor Mártonnak, Kovács Szilvia Veronika nővérnek, a Biatorbágyi Eucharisztikus és Szentségimádó Közösségnek, biai és torbágyi testvéreknek, lelkipásztori kisegítő testvéreknek, a Szívek Szövetsége és Missziója pártoló tagjainak, különösen Joó Csabának, Tombor Krisztiánnak, Wittmann Andreának, Lehel Istvánnak, Dobai Barnának, Kolos Leventének, Szabadkai Zsoltnak, Fehér Margitnak, a helyi MÉCS korábbi felelőseinek Puskás Majának és Bálintnak, Szent Anna Oltáregylet tagjainak, különösen Szijártóné Tertyánszky Dorottyának, Balázsné Hajnal Erzsébetnek, Tótpál Juditnak, imaközösségemnek dr. Halabuk Ágnesnek és dr. Szinnyai Attilának, dr. Buzay Ilonának és Sapszon Istvánnak, Gáspár Magdolnának és Józsefnek, dr. Fülöp Zsuzsannának, bérmafiamnak, szüleimnek, keresztszüleimnek (és még sokan másoknak….. felsorolni szinte lehetetlen), de legfőként feleségemnek, Blankámnak és gyermekeimnek.